Luca a lépcső felénél járt, amikor meghallotta, hogy kinyílik mögötte az ajtó.

– Luca, várj!

Antonio.

Luca megtorpant, de nem fordult meg. Nem volt kedve a késlekedéshez. Minden gondolata akörül forgott, hogy megtalálja Suttont.

Antonio utolérte, és megállt mellette a kocsifelhajtón.

– Szólnod kellett volna – mondta Luca anélkül, hogy rá nézett volna.

– Belláról?

Luca lassan elfordította a fejét.