Chapter 10

Rhea

Az éjszaka hátralévő részében már nem alszom. Ébren maradok, amíg felkel a nap, és amikor eljön az ideje, egyenesen a falkaházba megyek. A reggeli, csendes séta enyhít valamelyest a fejemben lévő pánikon, de nem menekülhetek a valóság elől. A rettegés, ami bennem van, túl nagy ahhoz, hogy könnyen elmosható legyen.

Tonyba botlom, amint belépek.

"Szia" – mosolyog rám bárgyún, amint a