27. fejezet

Rhea

Olyan régen volt már, annyi nappal ezelőtt.

Egyre gyengébb leszek. Mindennap érzem, ahogy elhagy az erőm, és ehhez jön a magány, amely teljesen átitat. Azt akarom, hogy ez elmúljon, de nem látom a végét.

A napjaim hosszabbnak tűnnek, mint amilyenek valójában, fájdalmas örökkévalóságba nyúlnak, és végtelenül lassan telnek. Arra gondoltam, beszélek Ethellel, de aztán csak...

Nem tud