RHEA

Az ajkam megremeg annak felismerésétől, hogy mivé válhatok. Nem akarok olyan lenni. Valaki őrült, valaki elmebeteg. Tökéletesen jól vagyok úgy, ahogy most vagyok, és így akarok élni.

"Nem kell félned."

Felemeli a kezét, és egy kósza, nedves tincset tűr a fülem mögé.

A tekintetem végigfut az arcán, a rajta táncoló árnyékokon, az álla élességén és a szeme sötétségén. Olyan régen, olyan kibaszot