Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

RHEA

Megdermedek, legalább egy másodpercre, majd lassan kiegyenesítem a hátamat.

– Ó, semmi különöset...

Belép, és tetten ér, amint épp a fiókjaiban és az íróasztalán kutakodom.

– Valóban? – Felvonja a szemöldökét, látva a rendetlenséget, amit magam után hagytam, miközben azt az egyetlen kulcsot kerestem abban a hitben, hogy egy darabig elfoglalt lesz.

– Jól van – sóhajtok, és felállok. – A kulcso