Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
RHEA
Megdermedek, legalább egy másodpercre, majd lassan kiegyenesítem a hátamat.
– Ó, semmi különöset...
Belép, és tetten ér, amint épp a fiókjaiban és az íróasztalán kutakodom.
– Valóban? – Felvonja a szemöldökét, látva a rendetlenséget, amit magam után hagytam, miközben azt az egyetlen kulcsot kerestem abban a hitben, hogy egy darabig elfoglalt lesz.
– Jól van – sóhajtok, és felállok. – A kulcso