SÖTÉT RHEA

Az órák vánszorognak, és valahogy el kell terelnem a figyelmemet, hogy ne gondolkodjam túl sokat. Az este éjszakába hajlik, de Aronnak még mindig semmi nyoma. Mint egy őrült, úgy járkálok fel-alá a házban, kinézek az ablakokon, próbálom meghallani a motor hangját vagy valakinek a lépteit.

A vacsoraidő jön és megy.

Marcellával eszünk, leginkább ő, de ragaszkodik hozzá, hogy tartsak vele.