RHEA

Furcsán érzem magam, olyan furcsa újra ebben a házban lenni. De ugyanakkor úgy érzem, mintha a testem tudná, hová tartozik, és az pontosan itt van. Elveszek a gondolataimban, csak próbálok átszellőzni ezen a káoszon, amikor Marcella meleg teát kínál, amit örömmel elfogadok.

Aron már egy ideje elment, és feltételezem, éppen a felszínre került dolgokkal foglalkozik.

– Szükséged van valamire? –