Natalie szemszöge

Killian a várakozásaimnak megfelelően cselekedett, és másnap reggelre visszatért a hideg és mogorva énjéhez. Én már annak is örültem, hogy senki mást nem ölt meg, mióta hazajöttünk. A mogorvasággal még meg tudtam birkózni.

Már félig kint volt az ajtón, mire magamhoz tértem, és az odavetett „jó reggelt”-re csak azzal válaszolt, hogy becsukta kettőnk között az ajtót.

Mégis mosol