– Köszönöm, Felség. – Natalie felé biccentett, mielőtt bekapott volna egy falatot a levesből. Ajka sarka felfelé görbült, amint visszatette az evőeszközt, és sokatmondó, kaján mosollyal nézett a húgomra.

– Mondd, Damien, úgy érzed, eleget tettél a Charlie-val szembeni kötelességednek? – Vontam fel az egyik szemöldököm, kihívóan várva, hogy megcáfolja, amit már amúgy is tudtam, de ő néma maradt. –