Natalie szemszöge

Az ajtó alig csukódott be mögöttem, amikor a vérmérsékletem erőt vett rajtam. Nem volt hozzá joga! Akár király, akár nem!

Sarkon fordultam és benyomtam az ajtót, majdnem arcon vágva vele Killiant. A keze az ajtó szélét markolta, és ugyanolyan döbbenten nézett le rám, mint amilyen én voltam. Gyorsan elfojtottam ezt az érzést, és a társamra meredtem.

– Tartozol nekem egy bocsána