Joselin szemszöge – Jelenidő

Különlegesen ostobának kellett lennie annak, aki hagyta, hogy a tudatlansága táplálja a félelmét.

Mégis, amint beléptem a kocsmába, a helyiség elcsendesedett. A testek megmozdultak, és többen elkezdték összeszedni a holmijukat, hogy gyorsan meneküljenek. Csak egyetlen embernek kellett volna félnie tőlem az épületben, és ő nekem háttal ült a bárpultnál, próbálva kiélv