Joselin szemszöge

Tobias órák óta a szoba sarkában ült, és engem figyelt. Csakhogy ezúttal nem zavart. Arra kényszerítettem magam, hogy ne gondoljak rá, pedig éreztem a jelenlétét.

Egy ideig annyira elmélyültem, hogy el is felejtettem, hogy ott van, amíg fel nem állt, amitől összereztem. Átpillantottam a vállam felett, és figyeltem, ahogy határozott léptekkel az ajtó felé indul, mielőtt megállt, é