– Damien – suttogtam, és erőnek erejével az arcán tartottam a tekintetem, hogy ne vándoroljon le az izzadságtól csillogó mellkasára. – Meg akartam köszönni a tegnap éjszakai takarót.

Nem hoztam magammal, és hacsak nem kéri vissza, nem is adom oda. Szerettem, hogy van valami, aminek olyan az illata, mint neki, és ami bizonyítja, hogy igenis törődik velem, akármennyire is ellenáll a társ-köteléknek