Számos lépés zaja visszhangzott a sikátorból, miközben elmentünk mellette, és Paxton néma egyetértéssel nézett rám.

– Hozd a többieket – suttogtam, megállva a sikátor bejáratának túloldalán. Paxton nem lassított a tempóján, és úgy folytatta az útját, mintha egy szót sem szóltam volna.

A lépések elhallgattak, és amikor meghallottam egy fájdalmas nyögést, tudtam, hogy nem dőlhetek hátra várakozva.