Charlie szemszöge

Ma semmihez sem fűlött kevésbé a fogam, mint az edzéshez. A tegnap éjszaka után cseppnyi kétségem sem maradt afelől, hogy a járőröző őrök hallottak engem és Damient. Addig baszott, amíg már csak sikítani és nyögni tudtam a nevét, és úgy éreztem, soha többé nem leszek képes használni a lábamat.

Valószínűleg kapok majd pár megjegyzést néhány őrtől, akikkel együtt nőttem fel. Bár