A gesztustól megállt a szívem, és büszkeség töltött el, amiért a bátyám ennyit fejlődött. Korábban meg voltam győződve róla, hogy soha senkinek nem fog meghajolni vagy alávetni magát. Most mégis ott térdelt a társa előtt, egyenetlen légzéssel, kezébe fogva a lány kezeit.

Úgy tűnt, a szobában mindenki osztozik a meglepetésemben; eltartott egy pillanatig, mire mi magunk is mind térdre ereszkedtünk.