Jenny kimerülten lépett ki a műtőből.

"Tessék." Christopher egy üveg vizet nyújtott neki, de a nő nem vette el.

"Miért vagy itt?" – kérdezte arra gondolva, vajon a férfi nem tudná-e egyszer az életben békén hagyni.

"Csak aggódom érted" – mosolygott a férfi, majd követte őt az irodájába.

Jenny hátradőlt a székében, hogy megpihenjen. "Jól vagyok. Nincs miért aggódni."

"Biztosan jól vagy?" Christophe