A kúrián kívül Mortimer csendben követte Alecet, csüggedten.

– Most boldog vagy? – kérdezte, már nem volt energiája ahhoz, hogy dühös legyen. Nem volt értelme. Alecet így sem, úgy sem hatná meg.

Alec megállt, és visszanézett rá. – Engem hibáztatsz azért, mert átláttam a bűneiden? Még a vadállatok is gondoskodnak a kicsinyeikről. Ez mivé tesz téged?

Mortimer arckifejezése egy pillanatra megmerevede