Mire Jenny meglátta Jamest, a férfi már egy egész napja otthon kuksolt, nem ment ki és nem is evett semmit, így kifejezetten megviseltnek tűnt.

Jenny rosszul érezte magát, hogy ilyennek kell látnia őt. – James, jól vagy?

A férfi rámosolygott, és üres tekintettel leült a kanapéra. – Azt hiszem, igen. Először képtelen voltam elfogadni. De ahogy telik az idő, most már nem is olyan nehéz megemészteni.