– Rach, hiszel a lelkekben? – Aggódva néztem Rachelre, nem tudva, hogy hisz-e majd nekem. – Én vagyok Stephanie...

Rachel sokáig sokkos állapotban volt. Kezével a szája előtt egy ideig egyetlen szót sem szólt.

Talán a magyarázatom túlságosan is erőltetett és hihetetlen volt.

– Mit akarsz? – ráncolta össze a homlokát Rachel jó idő elteltével. Kissé dühösnek tűnt.

– Honnan tudod mindezt? Miért adod