Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Beletörődve csak bólintottam, és úgy tettem, mintha ráhagynám. – Rendben.

– Stephie… Nem haragszom rád – mondta hirtelen Steven.

– Elfelejtettél, de nem hibáztatlak érte – szólalt meg újra.

Valamiért könnyek szöktek a szemembe.

Nem tudtam visszatartani őket, és nem is tudtam, miért sírok.

– Stephie... Kérlek, ne sírj. – Steven esetlenül letörölte a könnyeimet, és a karjaiba vont. – Stephie, ez már