Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Beletörődve csak bólintottam, és úgy tettem, mintha ráhagynám. – Rendben.
– Stephie… Nem haragszom rád – mondta hirtelen Steven.
– Elfelejtettél, de nem hibáztatlak érte – szólalt meg újra.
Valamiért könnyek szöktek a szemembe.
Nem tudtam visszatartani őket, és nem is tudtam, miért sírok.
– Stephie... Kérlek, ne sírj. – Steven esetlenül letörölte a könnyeimet, és a karjaiba vont. – Stephie, ez már