– Kérlek, ne halj meg... Kérlek.

– Stephie, ne hagyj magamra.

– Stephie...

– Steven! – sikoltottam álmomban. Végignéztem, ahogy egy vértócsában fekszik, és lassan eltűnik.

Rettegve ébredtem, zihálva meredtem a mennyezetre.

A kórházban voltam...

– Steven... – néztem körül kétségbeesetten.

Zion aludt, de a hangomra összerezzentve ébredt. Sérült volt, a fejét és a karját kötés borította. – Stephany!