Zion végre elment.

Elég jól ismertem az Achilles-sarkát – eléggé érzékeny volt, és nem olyan szégyentelen, mint Eason.

Csend töltötte be a nappalit. Rachel kerülte a tekintetemet, miközben én a széken ülve némán figyeltem őt.

Sokáig mindketten kínos csendben ültünk.

Rachel végül a kellemetlenség miatt törte meg a csendet. – Stephie.

– Nincs valami, amit meg akarnál magyarázni nekem? – kérdeztem, e