Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

– Stephie! – kiáltott engem aggódva Steven, amint visszanyerte az eszméletét. Csak akkor nyugodott meg, amikor közvetlenül maga mellett talált.

Feltolta magát, és átmászott hozzám, majd a karjaiba zárt.

Vettem egy mély lélegzetet, és halkan megnyugtattam: – Jól vagyok, Steven.

– Ne félj – vigasztalt Steven.

Tudtam, hogy Steven és az én sorsom immár Michael kezében nyugszik. Ő lett az egyetlen kiut