Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Stephie! – kiáltott engem aggódva Steven, amint visszanyerte az eszméletét. Csak akkor nyugodott meg, amikor közvetlenül maga mellett talált.
Feltolta magát, és átmászott hozzám, majd a karjaiba zárt.
Vettem egy mély lélegzetet, és halkan megnyugtattam: – Jól vagyok, Steven.
– Ne félj – vigasztalt Steven.
Tudtam, hogy Steven és az én sorsom immár Michael kezében nyugszik. Ő lett az egyetlen kiut