Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Daxton szemszöge

A Gamma szint lépcsőfordulójában állok, és lefelé nézem a Falkaházban ki-be járkáló falkatagokat.

Megrázom a fejem, mert valami azt súgja, hogy nem kellene itt lennem. Közelebbről is megfigyelem a sétálgató tagokat, és olyan nőket látok, akik már nem élnek a területünkön, olyan gyerekeket látok rohangálni, akik már rég nem gyerekek.

Hogyan lehetséges ez egyáltalán? Miért élem újra