VENUS

Két nappal később

Az idő nem múlik itt. Feloldódik.

A napok hosszú és kegyetlen módon egybefolytak, mint egy zúzódás, amely egyre csak terjed a bőr alatt. Nem volt órám, se napfény, semmilyen fényváltozás, ami jelezte volna az órákat. Csak az a rohadt villanykörte, ami még mindig úgy villódzott, mintha rajtam gúnyolódna.

7100 valamennyi után abbahagytam a számolást.

Az ajkaim felrepedte