Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
AARON
A falióra minden egyes ketyegéssel gúnyt űzött belőlem. Minden másodperc elnyúlt, egy-egy szívdobbanás között egy egész örökkévalóság telt el. Ott ültem, ahol azóta, hogy benyugtatózták, előregörnyedve a merev kórházi székben, törékeny kezét a sajátomban dajkálva, mintha ez lett volna az utolsó fonal, ami a földhöz kötött.
Órák teltek el. A szoba mostanra túlságosan is csendes lett, a ko