Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
VENUS
Aaron sokáig nem engedett el.
Én pedig nem is kértem rá.
Karjai acélként fontak körbe, de az érintése óvatos volt, mintha attól félt volna, hogy darabokra török, ha túl szorosan ölel. Az arcom a mellkasához simult, és szívének minden lassú, kimért dobbanása úgy lüktetett bennem, mint egy metronóm, amely vissza akar rángatni a megfelelő ritmusba.
Erre a hangra koncentráltam. A belőle árad