VENUS

Végül Aaron hálószobájában kötöttünk ki. Csend volt, túl csendes a köztünk lévő dolgok súlyához képest. A falak sötétek és tekintélyt parancsolóak voltak, mint maga a férfi, a faszénszínű festék elnyelte a fényt, és csak árnyékokat hagyott maga után. Az ágyán kuporogtam, a karja szorosan átölelt, a keze pedig lustán beletúrt a hajamba, mintha maga a cselekvés horgonyozná hozzám. Ajkai időrő