AARON

Végre elaludt. Az én lányom. Az én harcosom. Szaggatottan lélegzett a mellkasomon, a keze úgy csavarodott az ingembe, mintha, ha elengedné, egyenesen abba a szakadékba zuhanna, amit az anyja hagyott maga után.

Nem mozdultam. Nem is mertem. Egy rossz mozdulat, és jönnek a démonok, hogy visszarántsák a vérbe. Nem az én őrségem alatt. Nem, amíg szuszogok. Így hát csak ültem ott a sötétben, az