VENUS

A kórháznak fertőtlenítő- és csendillata volt. Túl tiszta. Túl szabályozott. A szívem hevesen vert, ahogy Aaron keze szilárdan és hajthatatlanul az enyémre fonódott. A váróteremben ültünk, a fénycsövek túlságosan élesre festettek mindent, amíg a nővér a nevemet nem szólította.

Aaron felállt velem együtt, a vállát úgy kihúzva, mintha egy harcba indulna. Az én harcomba. A mi harcunkba.