Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

VENUS

A kórháznak megvolt a maga ritmusa. Egy kegyetlen, kiszámítható szívdobbanás.

A gépek egyenletes zúgása. A cipők csoszogása a fényes padlón, a nővérek tompa mormolása a pultoknál; a hangjuk halk volt, de sosem elég meleg ahhoz, hogy áttörje a sterilitást.

Gyűlöltem.

Gyűlöltem, hogy itt látszólag minden haladt előre – az orvosok aktákat tologattak, hordágyakat toltak el a folyosón, a