AARON

Nem bajlódtam a kopogással.

Abban a pillanatban, ahogy odaértem a kórházi szobához, és megláttam az üres ágyat – a kitépett infúziót, a hiányzó tasakot, a hideg mélyedést a párnán, ahol a fejének lennie kellett volna…

Valami olyan gyorsan pattant el bennem, mintha a csontom adta volna meg magát.

Sabine riadtan zihálva pattant fel a székből. – Aaron… várj…

– Hol van? – A hangom túl nyugo