VENUS

Nem vezettem messzire.

Csak olyan messzire, hogy úgy érezzem, végre kikerültem a fojtogatásából.

Az étterem utáni első kereszteződésnél félreálltam – a kezeim remegtek. A telefon a tenyeremben pihent, nehéz volt, ismerős, egy köldökzsinór egy olyan élethez, ami már nem volt biztonságos.

Bámultam. Aztán kinyitottam az ajtót, és beleejtettem a csatornába.

Tompa, jelentéktelen hanggal é