VENUS

Nem volt időm megszólalni.

Még lélegezni sem volt időm.

Az ajtó még nem is nyílt ki teljesen, amikor Aaron megmozdult – gyorsan, határozottan, mintha a világ egyetlen ponttá szűkült volna, és én lettem volna az. A kezei felemelkedtek, közrefogták az arcomat, durvábban, mint emlékeztem, olyan kétségbeesetten, ami a gondolkodást teljesen kiiktatta.

Aztán az ajka az enyémre tapadt.

Keménye