ALINA SZEMSZÖGE.

A mosoly eltűnt az arcomról. A lábaim kocsonyává váltak, összecsuklottak alattam, és hátraesve a padlón landoltam, miközben tágra nyílt, elborzadt szemekkel meredtem fel rá.

– Én... én... – Nem találtam a szavakat.

– Gondoltam, hogy igazam van. – mondta szárazon, és felállt.

– Nem, Lucian, várj! – Tápászkodtam fel sietve, és megragadtam a kezét, mielőtt megérinthette volna az ajtó