A SZERZŐ SZEMSZÖGE.

Az épületnek por-, rozsda- és valami olyasminek a szaga volt, ami túl régóta volt eltemetve. A betonfalak úgy repedtek fel, mint a sebek. A betört ablakokon át vékony, szürke fénypászmák szűrődtek be, de ez semmit sem segített azon, hogy a hely élőnek tűnjön. Olyan volt, mint egy sír. Mintha valami itt ért volna véget egyszer, és soha nem is távozott volna igazán.

Alina a közep