SERAPHINA

– Akkor… – suttogta, ajka alig egy leheletnyire volt az enyémtől –, le kéne feküdnünk?

A levegő megritkult közöttünk.

A szívem a bordáimnak csapódott, vadul és gyorsan, mintha elfelejtett volna minden szabályt, amit valaha is követett. A szavainak nem lett volna szabad úgy végigkúszniuk a gerincemen, ahogy tették. Nem lett volna szabad felébreszteniük azt a tompa, sajgó húzást a gyomromb