SERAPHINA

Abban a pillanatban, ahogy a hangja elsuttogta a nevemet, az nem csupán a fülemet súrolta.

Egyenesen belém hasított, a bőrömön át a lélegzetembe hatolt, mígnem mélyen a lelkemben vert tanyát. A szívem megakadt, kihagyott egy dobbanást, majd úgy dobbant újra ritmusra, mintha egy szívdobbanásnyi időre meghalt volna, csak hogy feltámadjon.

– Seraphina.

Ahogyan kimondta, mélyen, megfontoltan