SERAPHINA

– Maradj velem.

Levegő után kaptam, ahogy arcát a nyakamba fúrta, ajkai a bőrömet súrolták.

– Mit… mit csinálsz? – dadogtam, és hátratántorodtam, amint a teste súlyosan az enyémnek dőlt. A lehelete perzselte a bőrömet, kezei úgy kapaszkodtak a derekamba, mintha én lennék az utolsó kötél, ami megóvja a zuhanástól. – Hé, hagyd ezt abba! Vagy felrúglak! – morogtam, érezve, hogy a súlya telj