SERAPHINA

Tudtam, hogy félnem kellene, vagy akár szégyenkeznem, de ehelyett csak mosolyogtam.

– Istennő… – nyögtem fel, és égő arcomat a térdembe temettem. – Elment az eszem?

– Elment? – Egy ismerős, mély hang kúszott a fülembe.

Megrezzenve kaptam fel a fejem, és Rykert találtam magam előtt leguggolva. Néma, kék szemei az enyéimbe fúródtak.

A szemem tágra nyílt. – Te miért vagy itt?

Kinyújtotta a