SERAPHINA

Nem tartott sokáig, hogy rájöjjek, miféle átkot vetettek rám.

A csend volt az.

Nem a megnyugtató csend, hanem az a fojtogató mozdulatlanság, amely egész életemben árnyékként kísért. Az átkom körém tekeredett, és visszahúzott abba a nehéz, levegőtlen űrbe. Kéretlen képek bukkantak fel: ahogy egyedül és mozdulatlanul állok anyám sírja mellett, abba a gyászba fagyva, amelyben senki más nem