Haragtól fűtve Nicolas elviharzott, hogy rendezze a számlát Athénével.

Amikor Nicolas megérkezett, Athéné már az ajtóban állt. Ravasz, gúnyos mosolyt vetett rá, és így évődött vele: – Nicolas nagyúr, hogy tetszett a hűvös fogadtatás?

– Athéné! – Nicolas elvakítva a dühtől vádlón rászegezte az ujját, és felordított: – Túl messzire mentél! Szándékosan csőbe húztál, nem igaz?

Athéné halkan felkacagot