A Főnix Csarnok előtt Pamela szálfaegyenesen állt.

Ruhája enyhén lebegett a szélben. Bár arca nyugodtnak tűnt, szemében vad elszántság lángolt.

A mellette álló szolgálólány annyira rettegett, hogy még lélegezni sem mert; a Főnix Csarnokon kívül olyan csend volt, hogy csak a szél alkalmankénti suttogását lehetett hallani.

– Felség, válást követelek Fermintől! – Pamela csengő hangja messzire hallats