Sydney egy pillanatra megtorpant. Lenyelte a benne kavargó érzelmeket, majd Julianre nézett, és kimért, távolságtartó hangon így szólt: – Akkor én most elmegyek. Köszönöm a korábbiakat, Sterling úr.

– Wilson kisasszony… – kezdte Elliot.

Julian gúnyos hangja visszhangzott: – Elég. Ne égesd magad.

Sydney gondolkodás nélkül végigsimított az ujjaival a tenyerén, de léptei nem bicsaklottak meg, ahogy e