Sydney mereven megfordult, és látta, hogy Julian az ajtófélfának támaszkodik. Sötét tekintete a lányra szegeződött. Úgy festett, mint aki most lépett ki a zuhany alól; nedves, fekete haja lazán a homlokába hullott. Szokásos, metsző éle nélkül valami könnyed, házias légkört árasztott magából. Üdítően és lefegyverzően jóképű volt.

Sydney teljesen legyőzöttnek érezte magát. – Túl sokat képzelsz bele.