A Julian mellkasában feszülő düh kissé alábbhagyott.

Rövid szünet után gyengéden letörölte a vékony izzadságréteget a nő homlokáról. Ahogy lassan elhúzódott, próbált türelmesen beszélni. – Kincsem, te…

– Most már elmehetek, ugye? – vágott a szavába Sydney hideg és távolságtartó hangon. Egyáltalán nem hasonlított arra a nőre, aki az imént még a legbensőségesebb pillanatokat osztotta meg vele.

Fájda