Caleb megdermedt. Kábultan emlékezett vissza, hogyan kerülte Sydney-t lépten-nyomon, csak hogy Penelope-ot megnyugtassa. Ezért nem maradt mellette soha, még a születésnapjain sem.

Julian felnevetett, bár az arcát beárnyékoló sötétség nem oszlott el. – Elég volt, Caleb. Torkig vagyok ezzel. Takarodj.

A nappalit csak egy fali lámpa világította meg. Az üres térben mindkét férfi arcát friss zúzódások