„Egy gyermek…” Ez legalább olyasmi volt, aminek a felnevelését Julian megengedhette magának.

– Én voltam az. – Sydney már nem is találta kínosnak beismerni. Ennél sokkal rosszabb módokon is megalázták már. Nem maradt mit titkolnia.

Pislogott egyet, hangja rezzenéstelen volt. – De nem azért, mert megrészegített a szerelem. Hanem azért, mert szerettem volna… egy csipetnyi szabadságot.

– Szabadságot?