azonnal az ajtót neki.

– Kicsim, kicsim, nyisd ki az ajtót! – motyogta. Csak nem részeg? Szipogtam, és összefontam a

karomat a mellkasomon.

– ANA, betöröm ezt az ajtót, ha nem nyitod ki!

Folyton könyörgött, de nem váltotta be a fenyegetését, a halk dörömbölés abbamaradt, és én is

lefeküdtem az ágyra. Ma éjjel alhat egy másik szobában.

Akkor ébredtem fel, amikor a napfény a bőrömre sütött, és kikel